Vajon mit tennénk akkor, ha öt napunk maradna elbúcsúzni valakitől. Öt nap elegendő lehet mindent elrendezni, mindent elmondani?

Julie Lawson Timmer most megjelent regénye erre is választ adhat. Legalábbis megpróbálkozik vele. Öt nap. Ahogy a cím is sugallja, ennyi idő maradt. Két, párhuzamosan futó történet, ami időnként összeér. Mara sikeresnek mondható az élet minden területén. Boldog édesanya, szerető feleség, és remek ügyvéd. Ám egy rosszul lét után, az orvos Huntigton-kórt diagnosztizál nála.

A Huntington szindróma egy gyors lefolyású, idegrendszeri megbetegedés, mely az agyban található bizonyos idegsejtek elhalásával jár. Ennek következtében a beteg akaratlan mozgásokat, érzelmi kitöréseket és szellemi leépülést tapasztal.

Scott középiskolai tanár. Élete kezd révbe érni. Örökbefogadott fiúk mellé hamarosan érkezik az új lakó, hiszen felesége hosszú idő után végre teherbe esett. Ám ez az idill is széthullik lassan.

Azok a történetek, amelyek betegségről, veszteségről szólnak, mindig elszorítják az olvasó torkát. Megrendülünk, és félve adjuk át magunkat a történetnek. Folyamatosan gondolkozunk, milyen szerencsések vagyunk, hogy nekünk nem kell ezzel szembenézni. Ugyanakkor azon morfondírozunk, mit tennénk adott esetben.

Az Öt nap című könyv remek karakterábrázolással, valóságosan mutat be két családot. Míg az egyikkel fejezetenként nagyon lesüllyedünk, letargiába esünk, addig a másik valamelyest felemel. A szerző kiválóan eltalálta azt a határt, az egész történet ne nehezedjen ránk teljesen. Így is kapaszkodni kell, mert kész érzelmi hullámvasúton vagyunk. Jó volt ez a váltakozós női-férfi szemszög. Mindkettő szerepbe belehelyezkedhetünk.

„Hát akkor ennyi – mondta kíméletlenül a duzzadt, kivörösödött szempárnak, ami visszanézett rá. – Vasárnap van a születésnapom. Addig. Öt nap maradt, mától kezdve. Annyira kevés! De hát már majdnem négy éve, hogy elkezdte a felkészülést, azon a kora hajnalon, a férje mellett fekve, amikor elhatározta, hogy milyen határidőt szab magának, és megfogadta, hogy nem keres majd kifogásokat, hogy elodázza. Attól kezdve minden egyes percet úgy élvezett, mintha az volna a legutolsó. A nagy ünnepeket: Laks születésnapját, a hálaadást, a karácsonyt, a házassági évfordulójukat. És a kis örömöket: hogy együtt főzött az anyjával, hogy elnézte, amint az apja esti mesét olvasott föl Laksnek, hogy kiült a padra, és szappanbuborékokat fújt, amit Tom és Laks versengve kapdostak el. Most már látta: inkább a kis örömöktől sajnál megválni.”

Öt nap alatt tanulunk az együttérzésről, a szeretet erejéről, bátorságról, kitartásról. Képes lehet egy ember lemondani mindenről? Képesek vagyunk sutba vágni mindent? Pontos választ nem kaphatunk. Emberenként változik. Vitatott lehet a szereplők döntése. De azt nem vitatja senki, a szem nem marad szárazon mire végégre érünk.

Julie Lawson Timmer a kanadai Stratfordban nőtt fel. Házas, négy tinédzser gyereke van. Igazi univerzális személy. Anya/mostohaanya, író, ügyvéd, kezdő pilates gyakorló, és borzalmas szakács. Az Öt nap az első regénye. Jelenleg is ír, 2016-ra várható második könyve.

Európa Kiadó, 2015