2015. jún 30.

Caroline Knapp: Pia - Egy lovesztori

írta: Szeretünk olvasni
Caroline Knapp: Pia - Egy lovesztori

Az alkoholizmus egy olyan betegség, amiről mindannyian hallottunk már. Egyre gyakoribb jelenség a mindennapokban. Egy kicsit utánajártunk a témának, és egy könyvet is ajánlunk majd természetesen.

Az alkoholizmus egy több, sokszor ellentmondó jelentéssel bíró kifejezés. Az orvosi definíciók az alkoholizmust olyan szenvedélybetegségként írják le, mely az alkohol kitartó fogyasztásával jár a negatív következmények dacára.

Míg az alkohol fogyasztása szükséges az alkoholizmus kialakulásához, nem jelzi előre az alkoholizmus kialakulását. Az alkoholizmus kialakulásához szükséges mennyiség és gyakoriság mindenkinél különbözik. Lényege az alkoholtól való testi-lelki függőség kialakulása, adott esetben – az alkohol hiánya esetén – elvonási tünetek megjelenése jelzi ezt a függőségi állapotot. Továbbá, bár az alkoholizmussal járó biológiai mechanizmusok még nem teljesen ismertek, több rizikófaktort azonosítottak már, köztük a társadalmi környezetet, érzelmi egészséget és genetikai hajlamosságot. (Forrás:wikipedia)

Gyakori, hogy amint meghalljuk magát a szót, alkoholista, rögtön a legrosszabb kép lebeg előttünk. Hajléktalanok, piros, ráncos arc, italtól bűzlő lehelet. Pedig nem kifejezetten csak ők élnek együtt a szenvedéllyel. Erre kiváló példa Caroline Knapp könyve, a Pia.

741743f.gif

Gazdag, művelt családból származó újságírónő őszinte vallomása az itallal való kapcsolatáról. A tagadás, a család, a barátok észrevétele, és az elfogadás. Végigmehetünk egy gyötrelmes úton, ami rengeteg akadállyal teli. Kismillió sérülést okoz az ital, de a fogyasztója nem veszi észre. Nem akarja észrevenni. Döbbenetes és félelmetes volt olvasni. Kérdések sokasága merül fel az olvasóban. De mind közül, talán a legfontosabb: vajon történhetett volna másként? Meg lehetett volna akadályozni?

Mélyreható vallomás a Pia című könyv. Azt gondoljuk, sok mindenkinek érdemes lenne elolvasni. Már csak azért is, hogy egy kicsit nagyobb rálátásunk legyen a témára, másrészről pedig azért, szembesüljünk azzal, az ital, az alkoholista ember bárhol jelen lehet. Szenvedély, függőség, szerelem.

Egy reggel felébredsz, és kinyitod a szemed. Iszonyú nehéz a fejed, olyan súlyos, hogy moccanni is fáj: a szemed lüktet, vagy talán a halántékod. Éles fájdalom, nem múlik. Sajog az agyad, mintha besűrűsödött és begyulladt volna az agy és a koponya közötti folyadék. Kissé émelyegsz, nem tudod, hogy egyél-e, vagy az ételtől inkább hányingered lenne. Mintha minden idegesítően meglazult volna odabent, mint rosszul huzalozott autóban. Egy férfi fekszik melletted az ágyban. Lehet, hogy ismered, lehet, hogy nem. Egy pillanatra pánik fog el, fogalmad sincs, mi történt – pontosan mi történhetett? –, ezért gyorsan felméred a helyzetet. Meztelen vagy? Van rajtad ruha? Utal-e bármi arra, hogy védekeztetek? Üres óvszeres tasak, vagy a padlón heverő pesszáriumos dobozod. Behunyod a szemed: ha a férfi netán mocorogni kezdene, alvást színlelsz; de ami a legfontosabb: összeszeded a gondolataidat, hogy rekonstruáld a tegnap estét. Apró részletek villannak be. Az este elejére, az első né- hány pohár italra tisztán emlékszel – kezdtél ellazulni. Talán még az is rémlik, hogy táncoltatok, vagy üldögéltél egy sötét sarokban ezzel a férfival, valami bárban vagy étteremben, a bulizóktól félrehúzódva, csendes helyen. Aztán kezdenek kissé elhomályosodni az emlékek. Emlékszel, hogy nevettetek: mondtál valami szellemeset, vagy nevettél a viccein. Kellemesen könnyűnek, felszabadultnak érezted magad, elfogott a szabadság érzése, mintha egy titkos részed szállt volna egyre feljebb, felszínre került volna az az éned, amelyhez ivás nélkül nemigen férhetsz hozzá. Megkönnyebbülésfélét éreztél: a józanság száraz és karót nyelt állapota után a részegség gördülékeny, folyékony és laza. További italok következtek; kezdenek elmosódni a dolgok. Egyszer csak egymáshoz értetek: vagy te, vagy ô a másik karjára tette a kezét. Mosolyogva összenéztetek, vonzónak érezted magadat, ettől fogva hajtott előre a tudat, hogy fölényben vagy, ami új távlatokat nyitott előtted. Hasogat a fejed; mozdulatlanul fekszel az ágyon. Az éles emlékeknek itt vége szakad, és csak foszlányok jutnak az eszedbe. Elmondtál ennek a férfinak ezt-azt, fontosnak tűnő, mély dolgokat. De vajon mit? Valamit anyádról. Bonyolult elméletet az emberi természetről, amit egyik nap a buszon találtál ki. Valami… valami sztorit, valami apróságot. Töröd a fejed, és fektedben beleborzongsz abba, hogy így kell találgatnod, vajon mit mondhattál, mennyire tárulkoztál ki.

Caroline Knapp: Pia - Egy lovesztori, Európa Könyvkiadó, 2015

Szólj hozzá

valóság pszichológia dráma európa könyvkiadó