Az elmúlt időszakban a Park Kiadó olyan nagy sikerű könyveket jelentetett meg, mint A nő mosolya, Álmaim asszonya, vagy Jeanette Winterson könyvei. Az idei évben is tartogat pár különlegességet az olvasóknak. Most az egyiket ajánljuk. 

A Viszontlátásra odafönt monumentális tablót fest a vérfürdő utáni békeidőkről, a megcsúfolt reményekről, az államról, amely ünnepli a hadszíntéren elesetteket, de hagyja nyomorban vergődni a kiszolgált szerencsétleneket.

Mielőtt világhírű regényíróvá vált volna, Pierre Lemaitre autodidakta népművelőként szabadegyetemi előadásokat tartott az egyetemes kultúrtörténetről. Első krimijét 2005-ben 22 kiadónak küldte el, és 22 elutasító választ kapott. A Masque utóbb megváltoztatta véleményét, kiadta az egyiket, és nem bánta meg. Az azóta megjelent négy thrillere is roppant sikeres, mindegyik elnyert valamilyen díjat. Első „komoly” regénye a Viszontlátásra odafönt 2013 júniusi megjelenése után  szinte azonnal a sikerlisták élére került, és a könyves szakma azóta is ünnepli. A hat legfontosabb francia irodalmi díj zsűrije felvette a jutalmazásra méltók válogatott listájára, és végül a legrangosabbat kapta meg, a Goncourt-t. Nagy vita után. Az ellene szólók azt kifogásolták, hogy nem korszerű, nem elég eredeti, hiányzik belőle az újító szellem, műve egy krimiíró kalandregénye, nem véletlen, hogy az olvasók rajonganak érte, pedig a nemes hagyományok szerint a siker csak a díj odaítélése, vagyis nemessé avatása után illeti meg a szerzőt. A bírálat jogos, de Lemaitre történelmi tényeken alapuló színes és fordulatos regényének pontosan az a legnagyobb erénye, amit a tudós irodalmárok kárhoztatnak. Úgy dolgozza fel kedvenc témáját, az első világháborút követő feneketlen korrupció következményeit, hogy mindvégig a 19. század regényirodalmának kipróbált mintáit követi. Ő maga úgy nyilatkozott, hogy regénye egy „Dumas-történet Tolsztoj tollával”. Nem titkolja más neves szerzők iránti tanítványi vonzalmát sem Balzactól Barbusse-ön át García Marquezig, amiképpen azt is elárulja, hogy számos vendégszöveget csempészett könyvébe. De ez az  eklektika nem megy sem a cselekmény, sem a stílus rovására, ellenkezőleg, kinek-kinek, műveltsége szerint, meglehet a maga heuréka-élménye.

Mi már nagyon várjuk hogy megjelenjen. Főleg azok után, hogy pár oldalt sikerült elolvasnunk belőle. Amit most meg is osztunk veletek:

Részletért kattints ide!