Háy János 1960-ban született. Orosz, történelem és esztétika szakot végzet Szegeden és Budapesten. 1982-től jelennek meg írásai kezdetben versek, majd novellák, regények és drámák. Budapesten él.

Talán elmondhatjuk a magyar irodalom egyik kiemelt alakja. Nemrég jelent meg legújabb kötete, amit most bemutatnánk nektek, olvasóknak.

Háy János: Hozott lélek

Minden életnek egy változata van, az, amit élünk. 
Egy könyv, ami hozott lélekből dolgozott. Jöttek férfiak, nők, lányok, fiúk vegyest, öregek és fiatalok, s valamit kipakoltak magukból. Sokan az egész lelküket, mások csak egy darabkát belőle, azt, amelyik épp nyomta a lélek többi részét. Lett ebből egy gyűjtemény, a hozott lelkek múzeuma. Olyan, ahová, ha belépsz, s bekukucskálsz a tárlókba, azt érzed, te is ott vagy, ott van egy kicsi része a sorsodnak, a másikban meg egy nagyobbacska része, s felismered a barátaidat, a barátnőidet, a szüleidet, a gyerekeidet. Kicsit fáj ez a találkozás, mégsem tudsz szabadulni attól, hogy nézned kell. Olyan vagy, mint a kisgyerek, aki el is akarna fordulni a mesekönyv ijesztő képeitől, de rögvest visszapillant, mert nem bírja nem látni.

Mélységeiben érint meg bennünket a kötet. Megannyi érzelem, fájdalom, kétségbeesés, félelem, szerelem, kétely, remény, talány, az, ami a sorok mögött rejtőzik. Mindannyian benne vagyunk a könyvben. Ott vagyunk benne anyaként, nőként, apaként, férfiként, gyerekként, emberként. Az emberi élet színe java. Tükröt tart szembe, amely bizony nem egy esetben fájdalmasan mutatja meg a kegyetlen valóságot. Fájdalmas, többször össze tudnánk törni. Darabokban látnánk.

[…] erre gondolt, meg az olasz fiúra, hogy miért mondta neki azt, hogy nélküle nem tud élni, hogy csak azért volt az egész, hogy lefeküdjön vele, s hogy milyen rossz, hogy csak akkor lehet valakivel értelmesen együttlenni, ha már dugtak, mert amíg ez nem történik meg, addig mindenki játssza az agyát, s ő ezt már nem bírja, mindig mondja a találka elején, hogy figyelj, inkább dugjunk minél előbb, nincs kedvem ezt a szart végigcsinálni, hogy jópofizunk, meg ma ebéd, holnap mozi, holnapután vacsora, s akkor eljutottunk ahhoz a találkozóhoz, ami már lehetővé tesz a dugást. Utálom ezt a mechanizmust, olyan átlátszó és unalmas.

Különleges egy férfi szerzőtől úgy írni, mintha női aggyal gondolkodna. Háy János már pedig így tett. Csak ülünk, olvasunk és elmélkedünk. Az idő megy, mi pedig maradunk. Levonjuk a konzekvenciákat, és talán változni fogunk. Feleszmélünk. Hozott lélek. Az én, a mi, a ti lelketek.

Európa Könyvkiadó, 2015