Vannak könyvek, amik már a megjelenésükkel felhívják magukra a figyelmet. A japán szerző, Murakami Rjú, Piercing című könyve is ilyen. Kíváncsiak voltunk mi rejtőzik belül.

Minden éjjel, miután a felesége elaludt, Kavasima Maszajuki kibújik közös ágyukból és a szoba közepére állva hosszan bámulja bölcsőjében pihenő újszülött kislányukat. Ez azonban nem a megszokott családi idill: a férfi kezében jégvágót szorongat és az egyre erősödő vággyal küszködik, hogy lesújtson vele. Miután úgy dönt, megütközik démonaival, Kavasima olyan események láncolatát indítja el, amelyek látszólag kikerülhetetlenül sodorják egy gyilkosság felé…

A Piercingben Murakami Rjú sajátos stílusában mesél a gyermekkori bántalmazásról és a közöttünk élő, néma áldozatokról, a történet szálait két egymásra találó ember köré gombolyítva, akik a fájdalmas múlttal küszködve lesznek társak és ellenségek, az utolsó vérig.

Szerintünk:

Nehéz lenne aposztrofálni magát a műfajt. Egy kicsi horror, egy kicsi krimi, és egy kicsit még szórakoztató is. A Piercing egy velős regény, ami sokkolja az olvasót. Két pszichotikus, beteg személyiség „romantikája”. Az előző könyvéhez, a Castinghoz képest talán nem olyan nagy durranás, sőt valamivel lassabb is, de mégis egy olyan történet, amit érdemes elolvasni. Fura, mert könnyen behúz a történet, ugyanakkor nem tudtuk eldönteni, tetszett, vagy nem. A vége, a befejezés az, ami hagyott kivetnivalót. Amúgy érdekes, de sokan Bret Easton Ellis-hez hasonlítják.

Összességében elmondhatjuk, hogy a japánok élen járnak a nagyon beteg, horrorisztikus történetek készítésében. Akik szeretik azokat a könyveket, amiktől elkerekedik a szemük olvasás közben, azoknak mindenképpen ajánljuk!

Szerzőről:

Murakami Rjú 1952. február 19-én született.  Japán író és filmkészítő. A mai japán irodalom fenegyereke, aki nem csak szépprózájában és filmjeiben, hanem különféle más médiumokat is felhasználva elemzi, bírálja, és gyakran sokkolja hazája társadalmát és globális környezetét.

A diák rock zenekar dobosa volt, rögbizett, és az iskola újságját szerkesztette. Harmadik osztályos korában barátaival elbarikádozta az iskola tetejét, ezért három hónapig házi őrizetre ítélték. Ekkoriban ismerkedett meg a hippi kultúrával, amely nagy hatást gyakorolt rá. 1970-ben érettségizett, új rockbandát alapított, és független, 8 mm-es filmeket készített. 1972-től a Muszasino Képzőművészeti Egyetem hallgatója volt. Az íráson kívül e-mailmagazint szerkeszt, amelyben a globális problémákról kérdez szakértőket, tévéműsorában pedig különféle japán vezetőket faggatott és tárgyalt ki, s ez igen népszerű volt a fiatalok körében.

Egyetemista korában írta első kisregényét, a Kagirinaku tómei csikai burú-t („Majdnem átlátszó kék”), amely 1976-ban jelent meg (1979-ben részt vett a filmfeldolgozásában is). A kiábrándult japán fiatalokról, promiszkuitásról, drogozásról szóló mű elnyerte az Akutagava-díjat, s azóta 3,5 millió példányt adtak el belőle csak Japánban.

1980-as hosszabb regénye, a Koinrokká beibízu („Coin Locker Babies” vagyis Pénzautomata-babák) megtörtént esetet dolgoz fel: két anya egy vasútállomás pénzautomatájában hagyja a csecsemőjét, akik utóbb bosszút állnak a városon. A mű elnyerte a Noma-díjat.(forrás:wiki)

Libri Könyvkiadó, 2014