Kelemen Anna megosztó személyiség. Van, aki a legcifrább jelzőket vonultatja fel vele kapcsolatban. Van, aki azt állítja, nyitottan éli az életét, amihez teljesen joga van.  

Anno, mikor Havas Henrik gondozásában megjelent a Méhkirálynő című könyve, szinte mindent elárult nekünk az életéről. Ezért is volt fura, és meglepetéssel teli, hogy újabb könyv jelenik meg róla. A nép szolgálatában. Így szexel a magyar elit.  

A szerző elvileg 30 napig árulta a testét, és ennek kapcsán írta le az élményeit. Itt rögtön sokakban felmerült a kérdés, hogy valóban csak 30 nap volt? Nem azt csinálta egészen eddig? Ő írta volna le? Vagy csak így jobban eladható? Tud egyáltalán újdonságot mondani még? Nem lett volna egyszerűbb inkább leírni az, hogy kivel nem feküdt még le?  

Mindenesetre azt gondoljuk, akit érdekel, az olvassa el. Az ember kíváncsi természet, érdeklik a pletykák. Ha ebben örömét leli, akkor hajrá. Ettől még nem lesz valaki kevesebb. Akit nem érdekel az pedig ne is foglalkozzon vele. Több ezer másik könyv van amit olvashatunk helyette. Inkább arra fordítsuk az időt.  

Hivatalos ismertető: 

Bármibe is fogtam, nagy port kavart és alighanem a legújabb akcióm is kiüti a biztosítékot: harminc napra a nép szolgálatába álltam, óránként százezer forintért felkínáltam magam a férfiaknak. Jó előre kijelentettem, hogy feljegyzések készülnek a titkos légyottokról, ennek ellenére sorban jöttek a pasik. Család fontosságáról papoló politikus, ismert üzletember, olimpiai bajnok, közkedvelt műsorvezető és bundabotrányba keveredett focista. Meg sok más olyan fickó, aki a testemre vágyott. Az alfahímek nyilván nagyképűen újságolták a köreikben, hogy megfektették Kelemen Annát, fizettek neki, hogy a szolgájuk legyen. Holott ők lettek az én rabjaim. Méregdrága órákkal, autókkal, ruhákkal és ékszerekkel igyekeztek a kedvemben járni. A többségük rendszeresen visszajárt, de aki csak egy újabb trófeaként tekintett rám, most retteghet. Hiszen amivel a barátok előtt dicsekszünk, azt szégyelljük az asszony és a nyilvánosság előtt… Nekem nincs vesztenivalóm!

Ulpius-ház, 2014