Az év könyve. Állítják a nagynevű magazinok, a The Times és a The Guardian. De melyik könyvről is van szó? A Scolar Kiadó egyik újdonságáról. Per Petterson: Megtagadom.

Megtagadom, hogy alkut kössek. 
Megtagadom, hogy megbocsássak. 
Megtagadom, hogy felejtsek. Egy kora reggelen Oslo külvárosában két férfi véletlen találkozásának vagyunk tanúi. Tommy és Jim harmincöt éve nem látták egymást, de valaha a legjobb barátok voltak. Együtt nőttek fel egy apró kelet-norvégiai faluban – Jimet mélyen vallásos édesanyja nevelte, Tommy pedig testvéreivel együtt magara maradt szadista apjával, miután anyja megszökött a családtól. Egy napon elege lesz a folyamatos bántalmazásból, és egy baseballütővel eltöri apja lábát. Az apa ezután eltűnik, ő és testvérei pedig pár felhőtlen hét után nevelőszülőkhöz kerülnek. Tommy mára meggazdagodott, vadonatúj Mercedesszel jár, míg Jim szociális segélyen tengődik. 

Váltakozó narrátorok, szereplők, és váltakozó időben haladunk előre. A szerző igyekszik mindenre választ adni nekünk. Mi miért volt, mi volt a múltban, ami kihat a jelenre. Valóságos, élethű érzelmek sora vezet minket végig. Feltárja a gyermekkori traumákat, a barátságok hatalmát. De láthatunk példát jólelkűségről, hibás személyiségekről is.

SÖTÉT VOLT MÉG, hajnali fél öt körül járhatott. Hauketo felôl tartottam a Herregårdsveien irányába. Ljan állomás előtt balra kanyarodtam, és ráhajtottam a vasúti hídra. A lámpa épp piros volt, de egy teremtett lélek sem járt arra, így nem álltam meg. A túloldalon, a Karusellen üzlet magasságában egy emberalakot dobott a fényszóróm elé a sötétség. Botorkált, kevés választotta el attól, hogy elterüljön. Rátapostam a fékre, mire megugrott a kerék, a kocsi pedig szörnyű csikorgás közepette, rézsút állt meg, alig pár centiméterre a férfi előtt. A motor lefulladt. Biztosra vettem, hogy a lökhárítóm eltalálta őt.

A férfi azonban talpon maradt. A motorháztetőre támaszkodott, tett pár lépést hátrafelé, majd imbolyogva megállt. A tekintete mohón nyelte a lámpákból 
áradó fényt. Az ablakot bámulta, de engem biztosan nem láthatott. Hosszú hajába és szakállába bele-belekapott a szél, a hóna alatt szürke zsákot szorongatott. 
Egy pillanatra azt hittem, az apám az. Pedig nem is ismertem az apámat.

Mindig minden nappal változik az élet. Ez is, az is történhet velünk. Sose tudhatjuk, milyen irányba mehetünk. A regény feltölti az olvasót. Kedves, és finom történet lapul az olykor kegyetlen sorok mögött.

Ajánljuk fiataloknak, svéd irodalom kedvelőknek.

Per Petterson: Megtagadom, Scolar Kiadó, 2015