Bizonyára már párszor ti is tapasztaltátok, egy-egy kiadó időnként új köntösbe öltözteti valamelyik szerzőjének könyveit. Ennek a megújulásnak sok oka lehet.

Ezeket a változásokat van aki jól, és van, aki rosszul kezeli. Sokszor a rajongók felháborodnak, mert nem illik a soron következő rész a többihez. Megszokták a régit, nehezen fogadják el az újat. Pedig nem árt néha. Hiszen, lehet sarkalatos a példa, de időnként a saját életünkben is megununk bizonyos dolgokat, és változtatunk, hogy jobb, izgalmasabb és friss legyen valami.

A következőkben több kiadó, ilyen jellegű változtatásáról szeretnénk írni.

Első részünkben az Erawan Kiadót, és azon belül Fejős Éva könyveit vizslatjuk.

Ez volt a múlt:

Ez a fajta rajzos dizájn anno modernnek számított. Egységes, letisztult megjelenést biztosított. Teljesen rendjén volt, biztos ez is részben hozzájárult ahhoz, a női olvasók felkapják fejüket a borítóra. Ma viszont lehet túlságosan is egyszerű lenne. Sőt, mondhatni unalmas. Nem állná meg a helyét a könyvpiaci versenyben.

Az új kiadások:

Talán nagyobb benne a játékosság. Jobban lehet utalni a történetre, változatosabb. Halad a korral. A fehér keret egyébként az egyik legmeglepőbb, ugyanakkor legjobb húzása volt a kiadónak. Ad egyfajta egyediséget. Azonosító a kiadóhoz.

Összességében szerintünk kellett a változás, mert egy idő után nem váltott volna ki interakciót az olvasókból. 

És mit mond erről Fejős Éva, mint kiadóvezető, és szerző?

„Szerintem minden sorozatdizájn elfárad egyszer, ha nem finomítgatják és változtatnak rajta folyamatosan. Úgy érzem, a régi könyveim borítódizájnját a "csúcson" sikerült megváltoztatni, és bár minden váltás nehéz, ugyanakkor jó kihívás is. Szeretem látni a folyamatot, ahogy például egy sorozat megszokott vizuális dizájnja megújul, és az olvasók is elkezdik kedvelni. Ez gyakran nem az első kötetnél következik be, a megszokás valóban nagy úr, és megértem, hogy az olvasók is nehezebben fogadják el a gyökeres változást. Ezért jobb lassan, lépésenként megújítani a layoutot, de nem mindig van rá lehetőség. Szerintem jó példa a két M. C. Beaton sorozatunk. Az Agatha Raisin sorozat korábbi borítói valóban nagyon ötletesek voltak, de muszáj volt váltanunk, hogy az olvasók azt is érzékeljék, hogy Beaton esetében kiadóváltás is történt. Más a kommunikáció, a "csomagolás", de a szereplők persze ugyanazok. Az Agatha-sorozatnál sikerült továbbgondolnunk az eredeti dizájnt, és végül, azt hiszem, nem okoztunk csalódást az olvasóknak. 

A szerző Hamish Macbeth sorozata korábbi borítóit viszont egyáltalán nem szerettem, és örülök, hogy a hangulatot megtartva sikerült valami nagyon jót terveznie a Cantinart grafikuscsapatának.”